Szeretném elérni, hogy az emberekben egy kicsit átalakuljon a kép a lakberendezési tevékenységről.
Sokan egy „átlag” ember számára elérhetetlen és megfizethetetlen dolognak gondolja a mi munkánkat. Pedig úgy tapasztalom, hogy néhány ötlettel igazi otthonokat lehet alkotni, nem kell ahhoz tehetősnek lenni, hogy valaki átrendezze a megunt nappaliját.
Nem szükséges mindent kidobni és vagyonokat költeni új dolgokra, hogy otthonosabbá vagy élhetőbbé tegyük lakást.
Vagy csak egyszerűen kicsit követni az újdonságokat és a trendeket az életterében, nem csak otthon, de akár az irodában, vagy a nyaralóban. A kiadásra, ill. eladásra szánt ingatlanban szintén megtérül egy szakértő kéz munkája.
Közgazdászként csöppentem az építőiparba, ott is egyből a sűrűjébe egy Lakásvásár alkalmával, amikor hoszteszként alkalmaztak és kiderült, hogy olvasom a műszaki rajzokat és értem az ott szereplő dolgokat. Hála az édesanyámnak, aki gyerekkoromban rengeteg műszaki rajzot készített és édesapámnak, aki gépészmérnök. Általuk gyakorlatilag belenőttem ebbe a szakmába.
Nagyon sokat köszönhetek az első cégnek, ahol elhelyezkedtem a diploma megszerzése után. Az akkori tevékenységet ugyan csak kis túlzással nevezném lakberendezésnek, de a lakások elosztásában, az érdeklődők igényei szerinti kialakításában, színek és burkolatok választásában maximálisan részt vettem. Az irodai munkát már a kezdetektől fel szerettem volna dobni, így minden alkalmat megragadtam, hogy a terepen lehessek, és időközben okleveles lakberendezővé váltam.